Dr. Gyengéné Dr. Nagy Márta Phd.

 

Tizenhárom bírósági titkár dolgozik a törvényszékeken mediátorként. Mintegy félszáz ügyet gondoznak, melyből a múlt év vége óta tizenkét esetben született egyezség. Sok ez? Kevés? Dr. Gyengéné dr. Nagy Márta Phd., a Szegedi Járásbíróság Kúriára kirendelt bírája bizakodó. Úgy véli, aki egyszer elmegy a bírósági közvetítőhöz, aligha dönt a pereskedés mellett. A bírósági közvetítésről írta doktori disszertációját, és a mediációs munkacsoport vezetőjeként igyekszik minél többet tenni a jogintézmény ismertségéért.

Hogyan került kapcsolatba ezzel a területtel? A közvetítésről szóló 2002-es törvény nyomán? Vagy már azt megelőzően?

Később… A 2002-es LV. törvény kifejezetten a bírósági utat helyettesítő, a perek megelőzésére hivatott mediátori rendszer kiépítését célozta. Megalkotásakor fel sem merült a bírósági, azaz a bíróságon belül, a per során indult mediáció lehetősége. Már javában hatályban volt a törvény, amikor, az elmúlt évtized közepén eljutott hozzám a GEMME, vagyis az Európai Bírák Csoportja a Mediációért elnevezésű, francia alapítású nemzetközi szervezet felhívása, amely az Európai Unió újonnan csatlakozott tagállamainak bíráit kívánta bevonni munkájába. A levél felkeltette érdeklődésemet, elutaztam Párizsba a vezetőségi ülésükre, ahol sok érdekes ismeretet szereztem a bírósági mediációról, annak európai múltjáról, gyakorlatáról. Emellett volt egy másik, egy hazai szál is, nevezetesen a ma már kevésbé aktív Magyar Kapcsolatügyi Mediátorok Országos Szövetsége, a MAKAMOSZ jóvoltából, amely megkereste a Szegedi Városi Bíróságot, ahol én elsőfokú bíróként dolgoztam. A szövetség révén ismerkedtem meg a gyermekvédelemben alkalmazott közvetítéssel, mivel ők kifejezetten a kapcsolattartási problémák megoldására koncentráltak. Tőlük számos hasznos információt kaptam.

Vagyis a bírósági közvetítésnek már akkor létezett egy informális gyakorlata.

Igen, elsősorban Budapesten működött néhány nevelési tanácsadó – a későbbi gyermekjóléti szolgálat –, ahol olyan ügyfelekkel és gyerekekkel is foglalkoztak, akik a bíróságtól kerültek hozzájuk, azaz a bírák tájékoztatása alapján fordultak segítségért a tanácsadóhoz. Ezekben fellelhettük a mediáció első, bíróságról kiinduló lépéseit.

Mikor kezdték vizsgálni a szélesebb körű alkalmazás lehetőségeit?

Az első összefogott kezdeményezések 2008-ra datálódnak. De mi, a Szegedi Városi Bíróságon, már 2006-tól próbálkoztunk a magunk kísérleti programjával, a MAKAMOSZ-szal kötött együttműködési megállapodás alapján. Célunk az volt, hogy bíráink tudják; ha a perben jogi eszközökkel nehezen kezelhető problémával találkoznak, elküldhetik a feleket azokhoz, akiknek törődésével, jó eséllyel megoldható a dilemma. A szervezet munkatársai persze, még nem a bíróságon, hanem azon kívül mediáltak. 2009. március elsejétől az OIT keretében felállt egy munkacsoport, hogy megvizsgálja a közvetítés lehetőségét a bírósági eljárásokban, polgári és gazdasági ügyekben. A büntető igazságszolgáltatásban, mint ismeretes, már 2005-ben bevezették a bírósági mediációt, azóta is jól működik. A 2009-es kísérletben a Fővárosi Bíróság, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság és a Szegedi Városi Bíróság vett részt. Együttműködő partnerünk az Országos Mediációs Egyesület volt, képviselői a bíróságokon ügyeleti rendszerben fogadták az ügyfeleket. A munka 2010. február végéig tartott.

Milyen eredményekkel zárult?

Szegeden, például több mint ötven mediációs eljárás indult, huszonhét teljeskörűen befejeződött, továbbá sok részegyezség született. Az ügyek főleg a családjog területét, a kapcsolattartás, gyermektartásdíj kérdéseit érintették, de akadt megállapodás szavatossági, kártérítési vitákban is. A munkacsoport készített egy tanulmányt. Ebben javasoltuk, hogy a Ptk-ban és a Pp-ben is jelenjék meg nevesítve a közvetítés. Szorgalmaztuk továbbá a kísérleti program folytatását, mert úgy ítéltük meg, egy esztendő kevés ahhoz, hogy a bírósági közvetítés ismertté, élő gyakorlattá váljék. Ezt a nyugat-európai tapasztalatok is alátámasztják.

Kétévi szünet után ismét nekiláttak, immár nem kísérleti jelleggel…

Nyolcfős munkacsoportunk 2012 áprilisában alakult újjá. Dr. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, aki a korábbi munkacsoportban, mint a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke vett részt, nagyon elkötelezett volt az újrakezdés iránt. Feladatunk a közvetítésről szóló törvénymódosítás megalapozása volt, illetve az, hogy a jogszabály megszületését követően egyengessük a bírósági mediáció útját. A 2012. évi CXVII. törvény szentesítette az új intézményt, és azóta rengeteg teendő várt-vár ránk, például a mediátorok képzése, egyáltalán; a rendszer kiépítése, koordinálása, a bevezetéssel járó zökkenők elsimítása.

Hol tartanak?

A múlt nyáron elindult a bírósági titkárként tevékenykedő kollégák, elsősorban a nyugdíjkorhatárt betöltött bírák képzése. Mediátori oklevelet félszázan kaptak, közülük jelenleg tizenhárman látnak el közvetítői feladatokat. Az első ügyek a múlt év decemberében érkeztek hozzájuk. Hiába, időbe telik, amíg az ügyfél figyelmét felkelti egy, a bírósági mediációról szóló kiadvány, amíg a bíró is úgy találja, hogy az adott ügyben bizony szükség lenne közvetítőre, tehát amíg tudatosul mindkét oldalon, hogy a jogvita elterelhető a gyors békekötés felé. Eddig tizenkét közvetítés zárult le egyezséggel, és mintegy félszáz van folyamatban.

A mediátorok döntő hányada tapasztalt bíró, akik, úgymond már a felek rezzenéséből is olvasnak. Miért van szükség a képzésükre?

A közvetítés kicsit más szemléletet kíván, mint az ítélkezés. A bírónak, jóllehet képes békíteni, afelé navigálni a feleket, hogy kompromisszumra jussanak, a kereset és a jogszabályok keretei között kell gondolkodnia. A mediációs eljárás egyáltalán nem szűkül le a jogvitára, amely rendszerint csak a jéghegy csúcsa. A közvetítés során a konfliktus rejtőző szálait is feltárva jutnak a felek konszenzusra. A mediátor szélesebb és mélyebb kútból merít a bírónál. A bíró által meghozott ítélet egy adott helyzetre ad megoldást, amely egyáltalán nem biztos, hogy gyökereiben megszünteti a viszálykodást. Egy végrehajtható, az egyik félnek tetsző, a másiknak kevésbé kedvező ítélet kimenetele sokkal kétségesebb, mint egy olyan közös álláspontnak, amelyhez a felek maguk jutnak el, és fogalmazzák meg, mit akarnak a jövőben, ez belső meggyőződésüket erősíti, s ekként, vélhetően, be is fogják tartani.

A jelenleg nyugdíjas bírákra épülő mediációban helyet kaphatnak-e a fiatal bírósági titkárok is?

A nyugdíjas bírák bevonása a bírósági közvetítésbe nagyon elfogadott Nyugat-Európában, főleg ott, ahol ismerik a békebíró intézményét. Kétségtelen, az esetleg több évtizedes bírói gyakorlat sokat jelent az emberismeretet, empátiát követelő közvetítésben, mindazonáltal egy fiatal sem feltétlenül nélkülözi a mediáció iránti fogékonyságot. Érzékelhető részükről az igény, és mi ugyancsak javasoljuk a bevonásukat, annál is inkább, mert a nyugdíjazott bírákra vonatkozó rendelkezések módosításával vélhetően változni fog a mediálásra hivatott személyi kör, szükség lesz a fiatalabb generációra.

Hogyan fér meg egymás mellett a mára kiépült, jól funkcionáló „külső” és az új, a kibontakozó bíróságon belül végzett békéltetés?

Úgy gondolom, egymással partnerségben, erősíthetik a mediáció intézményét. Bár egyelőre az a cél, hogy minden törvényszéken legalább egy bírósági közvetítő, illetve a nagyobb törvényszékeken akár kettő is dolgozzék, mellettük, a munkacsoport meglátása szerint, a bíróságok együttműködési szerződésekkel bevonhatnának külsős mediációs szervezeteket feladataikba. Esetenként ugyanis, különösen a gazdasági ügyekben, felmerülhet a társmediáció szükségessége, de előfordulhat, például a gyermekelhelyezés kérdésében, hogy a felek „az egyensúly érdekében” azt kívánják, a közvetítésben nemük képviselve legyen. A jogellenes gyermekelviteli ügyekben a munkacsoport együttműködik az igazságügyi tárcával a nemzetközi gyermekelviteli esetekre specializálódott közvetítő fellépésért. A kapcsolattartási vitákban fontos lehet a semleges helyszín megteremtése, illetve a helyszíni mediáció. Ilyenkor a bírósági mediátor megkeresheti a kapcsolatügyeleti közvetítőt, aki az ő társmediátoraként dolgozik majd. Megeshet szintén, hogy felek igényelnék a békéltetést, de valamelyiküknek nem szimpatikus a törvényszék mediátora. Mindebben az együttműködő mediációs szervezet segíthet a bíróságnak. A Fővárosi Bíróság, ahol nincs kijelölt bírósági közvetítő, a Rézler Gyula Mediációs Intézettel kötött megállapodást a közvetítői feladatok ellátására.

Nem okozhat feszültséget, hogy a bírósági mediáció ingyenes az ügyfélnek, míg a másikért fizetni kell?

Tény, ha ma egy külső mediátor vesz rész az eljárásban, részére díjazás jár, melynek mértéke a felek és a közvetítő szabad megállapodása. Tagadhatatlan, ez problémát gerjeszthet, ami csak úgy simítható el, ha az állam szerepet vállal, ha preferálja a mediációt. Erre már az első, a 2009-es kísérleti program hatástanulmányában is tettünk javaslatot. Léteznek követendő nyugati-európai gyakorlatok, melyek szerint, ha az ingyenesség nem is biztosítható, egy átgondolt tarifarendszerrel, kedvezőbb díjazás ellenében, vagyis olcsóbban veheti igénybe az ügyfél a polgári peres eljárásokba bekapcsolódó külső mediátor közreműködését, mint egyébként. Franciaországban például a fizetendő díj az ügyfél jövedelmének függvénye, tehát, ha az alacsony, kevesebbet fizet. Elképzelhető olyan megoldás ugyancsak, hogy a költségmentességet élvező fél számára költségmentes a külső közvetítés is.

Melyek a munkacsoport aktuális feladatai?

Természetesen folyamatosan figyelemmel kísérjük, és ajánlásokkal támogatjuk az eddig kiépült rendszert. Most kezdjük feltölteni a statisztikai nyilvántartást, megtörtént a mediáció bírósági ügyviteli szabályzatba történő beépítésére. Egy nagyobb, mégpedig a Polgári perrendtartást módosító szabályozást is előkészítünk. Ebben indítványozzuk, hogy szüneteljen az eljárás, vagy függessze fel a tárgyalást a bíróság, ha a felek mediátort vesznek igénybe. Beépítenénk egy eljárásjogi intézményt, a közvetítői előkészítő megbeszélésre szóló meghívást, amely ajánlat lenne a felek részére. Szándékaink szerint a törvény tisztázná a mediációs megállapodás és a bírói egyezség viszonyát, ugyanis a közvetítés nemcsak a perben eldöntendő kérdés megoldására szorítkozhat, de jogerős, végrehajtható egyezségbe a megállapodásnak csak az a része foglalható, amely a jogvita tárgyát képezi. A megállapodásnak számos olyan pontja lehet, amelynek semmi köze ahhoz, ezekben az önkéntes teljesítésnek van helye. A jövőre hatályba lépő új Ptk. is ad megfontolandó feladatokat, hiszen Családjogi könyve két ponton is beépítette a mediációt, a házasság felbontása és a szülői felügyelet gyakorlása körében. Az előbbiben ajánlhatja a bíró, az utóbbiban viszont kötelezően elrendelheti, hogy a felek elmenjenek a mediátorhoz.

Hogyan látja, mennyi időbe telhet, míg valóban tért hódít a bírósági közvetítés?

Távlatok szükségesek, hogy lemérhessük kívánatos sikerét, évek, amíg komolyan csökkenti majd a bírák munkaterhét, és megmutatkozik remélt költségkímélő hatása is, hiszen egy bírósági struktúra működtetése sokkal nagyobb terhet ró az államháztartásra és a magára az ügyfélre szintén, mint a gyorsan, rugalmasan befejeződő mediáció. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, aki egyszer közvetítőhöz ment, nem valószínű, hogy mégis a bírósági eljárást választja. Tehát bizakodom.


Dr. Gyengéné dr. Nagy Márta Phd. egyetemi diplomáját 1986-ban, a Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán szerezte. Jelenleg a Kúriára kirendelt szegedi járásbírósági bíró. 2010-ben az SZTE Állam- és Jogtudományi Karán Phd. fokozatot szerzett a bírósági mediáció témaköréből, e címen jelent meg könyve is 2011-ben. 2011-től a GEMME (Európai Bírák Csoportja a Mediációért) egyesület elnökhelyettese, a Bírók a Mediációért Egyesület elnöke. 2012-től a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet Országos Bírósági Hivatal által kinevezett kapcsolattartó bírója, és vezeti az Országos Bírósági Hivatal Mediációs Munkacsoportját. Több hazai és nemzetközi konferencián tartott előadást a mediáció lehetőségeiről a polgári peres eljárásban. Számos publikációja jelent meg magyar és francia nyelven, a Családi Jog folyóirat állandó szerzője.

(Forrás: www.jogiforum.hu)

Szerző: OME Magyarorszag  2013.04.09. 17:57 Szólj hozzá!

Címkék: Családjogi törvény bírósági mediáció

PTK módosítása során bekerült a családjogi törvénybe a mediáció

A fenti linken Gulyás Kálmánnal - mediátor, volt államtitkár - készült interjú látható az atv.hu-n arról, hogy mivel foglalkozik egy mediátor, illetve milyen változást jelent a PTK módosítása a szakmára nézve.

Szerző: OME Magyarorszag  2013.04.03. 14:12 Szólj hozzá!

A Parlament hamarosan dönthet arról az igazságügyi miniszter által benyújtott törvényjavaslatról, amely megengedné, hogy a rendelkezési állományban lévő bíró is végezhessen bírósági közvetítői tevékenységet. Az OBH ezen túlmenően javaslatot terjeszt elő arra is, hogy a bírósági közvetítők dolgozhassanak tovább a nyugdíjuk mellett. Ettől a módosítástól az várható, hogy a bírósági közvetítők száma növekedhet, és könnyebben hozzáférnek majd a pereskedő felek a mediációs eljáráshoz, ami a pernél sokkal gyorsabb megoldást eredményez vitás ügyekben. A közvetítői eljárással időt és nem kevés költséget tudnak megtakarítani azok a vitában álló emberek, akik nyitottak a másik féllel való megegyezésre.

Jelenleg hét bíróságon 13 bírósági közvetítő dolgozik. Tavaly az év utolsó két hónapjában összesen 61 ügyfélfogadási napon 60 hozzájuk forduló ügyféllel és 3 jogi képviselővel találkoztak. 5 esetben kértek a felek a bírósági közvetítést, s ezekből mind az 5 megegyezéssel zárult.

Az OBH elnöke elkötelezett a bírósági közvetítés fejlesztésében, bővítésében. A már közvetítőként dolgozó bírák helyzetét stabilizálni kívánják a fent említett törvénymódosításokkal. Az országos hálózat fejlesztése érdekében pedig hamarosan újabb mediációs képzést indítanak bírósági titkárok és bírók számára, akik a képzést követően ilyen tevékenységet végezhetnek majd.

(Forrás: www.birosag.hu)

Szerző: OME Magyarorszag  2013.01.24. 16:31 Szólj hozzá!

Címkék: per OBH bírósági közvetítő

A mediáció – vagy más néven közvetítés, békéltetés – olyan permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, melynek során az egymással érdekellentétben álló felek egy a vitában nem érintett, semleges és pártatlan harmadik fél – vagyis közvetítő - bevonásával igyekeznek megoldást találni a vita rendezésére, ill. az ennek nyomán születő megállapodásuk írásos formában történő rögzítésére.

Hazánkban 2002 óta törvény szabályozza a konfliktusban álló felek által igénybe vehető közvetítői eljárást, mely jelentős időbeli és anyagi megtakarítást jelenthet mindazok számára, akik élve ezzel a lehetőséggel, vitájukat peren kívül, békésen szeretnék rendezni.

 

MEDIÁCIÓ – MIÓTA LÉTEZIK?

A mediáció - mint konfliktuskezelési technika - gyökerei mélyre nyúlnak vissza.

Már a 19. században alkalmazták diplomáciai szempontból kényes helyzetek rendezésére, országok közötti közvetítésre, vitás kérdések tisztázására, később pedig a vállalkozói szféra bevett gyakorlatává vált a problémás helyzetek kezelésére. Tehát a semleges és pártatlan harmadik fél bevonása érdekellentétből fakadó, akár súlyos következményeket magukban hordozó helyzetekbe, korábban is ismert és alkalmazott módszernek számított.

Intézményesített formában – mint a bíróságok tehermentesítésének egy hatékony eszközét - az 1970-es évekig csak az Egyesült Államokban alkalmazták, sikerességének köszönhetően azonban fokozatosan teret hódított Európában is.

Manapság a jogállamisággal rendelkező országokban bevett gyakorlatnak számít a közvetítői eljárás alkalmazása, bár annak szabályozásában, ill. a bírói eljáráshoz való viszonyában eltérések lehetnek az egyes országok között. Hazánkban a 2002. évi LV. Törvény szabályozza a közvetítői eljárást.

 

MEDIÁCIÓ - KIK VEHETIK IGÉNYBE?

Az alternatív vitarendezés ezen lehetőségével bármely olyan természetes és jogi személy élhet, akinek a törvény nem korlátozta a jogvita rendezése kapcsán a rendelkezési jogát. A vita a felek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatos helyzetekre értendő.

Bár a 2002. évi LV. Törvény a polgári jogviták permegelőző rendezését kívánja elősegíteni, ma már számos egyéb területen is találkozhatunk a mediációs eljárással mint lehetőséggel.

Így a hangoskodó szomszéddal kapcsolatos vitáktól kezdve, a párkapcsolati konfliktusokon át, a válással kapcsolatos vagyoni és/vagy gyermekfelügyeleti megállapodás sikeres megkötéséig számos érdekellentéten alapuló helyzetben lehet segítségünkre a mediátor.

 

MEDIÁCIÓ – MILYEN ÜGYEK SORÁN ALKALMAZHATÓ?

A mediáció bár alapvetően a polgári jogviták bíróság falain kívül történő rendezését célozza meg, gyakorlatilag szinte bármilyen vitás kérdésben alkalmazható konfliktuskezelési módszer. A mediáció elsődleges célja ugyanis nem az egyezség megkötése, hanem a kommunikáció segítése, a konfliktus kezelése, valamint a felek érdekeinek egymáshoz való közelítése. A mediátor – vagy más néven közvetítő, békéltető – abban segíti a feleket, hogy azok megtalálják a számukra legideálisabb, kölcsönösen elfogadható megoldást a közöttük álló problémás kérdésre.

Ilyen módon párkapcsolati, családon belüli konfliktusok kezelésére éppúgy alkalmas lehet, mint családjogi, munkajogi, oktatásügyi, vagy egészség-, és büntetőügyi kérdések rendezésére.

 

MEDIÁCIÓ – MILYEN ELŐNYŐKKEL JÁR?

A mediációnak számos előnye van. Ezek egy része nagyon is jól mérhető, hiszen gyorsabb és olcsóbb megoldást jelent a vitás kérdések rendezésére, mint egy hosszan elhúzódó, kockázatos kimenetelű, költséges bírósági per.

Pszichológia szempontból azonban talán ennél is fontosabb azaz előnye, hogy a megszülető megállapodás feletti kontroll, az egyezség kidolgozásának joga a felek kezében marad.

A mediátor nem ad tanácsot, nem dönt a felek helyett, és állást sem foglal a vitás helyzetben. Az ő feladata az, hogy a mediáció során eljuttassa a feleket arra a pontra, amikor azok már hajlandók és képesek egymás helyzetének figyelembevétele mellett egy konstruktív, kreatív egyezség megfogalmazására.

Az ügytől függően a bíróságra benyújtott dokumentumok és bizonyítékok, meghallgatott érintettek és beszámolók után nem egy bíró határoz majd a vitában álló felek sorsáról, hanem ők maguk lesznek azok, akik dönthetnek a problémás kérdés kezeléséről.

Egy bírósági határozat kimondását követően mindig lesz egy nyertese és egy vesztese az adott ügynek, míg a mediáció lehetőséget teremt arra, hogy mindkét fél nyertesnek érezve magát távozzon az alig néhány órás találkozóról, kezében a saját ötleteit és vállalásait tartalmazó megállapodással. A megállapodásban leírtak betartása is sokkal könnyebb akkor, ha az egyén nem passzívan, egy külső befolyás kényszerének engedve cselekszik.

További előnye a mediációnak, hogy amennyiben mégsem sikerül a teljes titoktartás és önkéntesség mellett történő, alternatív vitarendezés, a folyamat bármikor megszakítható, és a felek megindíthatják/folytathatják a bírósági eljárást.

 

MEDIÁCIÓ – HOGYAN VEHETŐ IGÉNYBE?

A mediátori – közvetítői – tevékenység folytatásához az Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által vezetett névjegyzékbe  való felvétel szükséges. Közvetítői eljárást bármilyen természetes személy végezhet, aki főiskolai vagy egyetemi végzettséggel, valamint az adott szakágnak megfelelő minimum öt éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, végzendő tevékenysége pedig nem ütközik a 2002. évi LV. Törvény megfelelő passzusában meghatározott egyéb okokba.

A névjegyzékbe való felvétel feltételét képezi a közvetítői tevékenységhez szükséges szakmai képzés elvégzése, az elméleti és gyakorlati ismereteket elsajátítása.

Vitarendezés kapcsán mediátort tetszőlegesen választhatnak a felek, ám a mediátor személyét kölcsönösen el kell fogadniuk. A választás történhet közvetlenül az Igazságügyi Minisztérium névjegyzékéből, vagy az Országos Mediációs Egyesület tagjai közül, ill. egyéb forrásból.

A felkérést a választott nyelven írásban szükséges megtenni, tartalmazva a felek nevét, lakhelyét, tartózkodási helyét – jogi személy esetén a felek elnevezését és székhelyét – a vita tárgyát. Szükséges továbbá nyilatkozni a feleknek arról a közös megegyezésükről, ami alapján közvetítői eljárás útján kívánják rendezni a közöttük fennálló vitás ügyet.

A mediátor a kérelem kézhezvételét követő nyolc napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a felkérést elfogadja-e vagy sem. Amennyiben igen, úgy a közvetítői eljárás lefolytatására mint mediátor ő jogosult, bár a felek egyidejűleg több közvetítőt is felkérhetnek.

Összeférhetetlenség vagy akadályoztatottság esetén a mediátor köteles visszautasítani a felkérést.

 

MEDIÁCIÓ – MENNYIBE KERÜL?

A közvetítői tevékenységért díj jár – hasonlóan az ügyvédi munkadíjhoz – melynek mértékében a mediátor és a felek együtt állapodnak meg. A díjat a felek az esetek többségében egyenlő mértékben osztják meg egymás között, de arra is lehetőség van, hogy az egyik fél azt teljes egészében magára vállalja.

Ahhoz, hogy a felek viszonyítani tudjanak egy esetleges peres eljárás költségeihez, kiemelt fontosságú a közvetítés díj előzetes ismertetése.

Az ügy minőségének és összetettségének függvényében több alkalommal is elképzelhető a találkozás. Alkalmanként legfeljebb három óra áll rendelkezésre a mediációs folyamatra. A vitás kérdések többsége akár már egy alkalommal, írásos megállapodás kidolgozása mellett rendezhető.

 

MEDIÁCIÓ – MILYEN JÖVŐ VÁR A SZAKMÁRA?

A közvetítői tevékenység hazánkban átalakulóban van.

A 2012 novemberében tartott Országos Mediációs Konferencián elhangzottak azt sejtetik, hogy 2013. január elsejével alapvető változások következnek be a közvetítői tevékenység és a bírói eljárás egymáshoz való viszonyában.

Jelen tervezet a 62 év feletti, nyugalmazott – menesztett – bírák ismételt munkába állását hivatott biztosítani. Átképzést követően így ők töltenék be a mediátor pozíciókat a bíróság falain belül, ingyenessé téve a közvetítői tevékenységet. Korábbi kollégáik közvetlenül hozzájuk irányítanák permegelőzés és/vagy a bíróság tehermentesítése céljából a konfliktusban álló feleket, akik a mediáció intézménye kapcsán talán első tapasztalatukat épp ilyen módon szereznék.

 

Ez pedig felvet egy igen fontos kérdést, miszerint az a személy, aki évtizedeken keresztül szakmájában dolgozva hozzászokott ahhoz, hogy ítéletet mondjon emberek és helyzetek felett, vajon hogyan lesz képes megváltoztatva az attitűdjét, 2013. január elsejét követően merőben másképp tekinteni a vitában álló felekre, s tanács, javaslat vagy döntéshozás helyett pusztán kommunikációs eszközökkel segíteni őket a saját ügyükben való konfliktuskezelésben és megegyezésben?

A mediációs szakma létjogosultsága mindenesetre megkérdőjelezhetetlen, bár a kilátásban lévő változás minden bizonnyal számos olyan területre lesz hatással, melynek hosszú távú következményeit egyelőre nehéz felmérni.

 

Szerző: Vépy Viktória

 

 

Szerző: OME Magyarorszag  2012.12.20. 13:52 Szólj hozzá!

Címkék: mediáció konfliktus vitarendezés ome