A mediáció – vagy más néven közvetítés, békéltetés – olyan permegelőző, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, melynek során az egymással érdekellentétben álló felek egy a vitában nem érintett, semleges és pártatlan harmadik fél – vagyis közvetítő - bevonásával igyekeznek megoldást találni a vita rendezésére, ill. az ennek nyomán születő megállapodásuk írásos formában történő rögzítésére.
Hazánkban 2002 óta törvény szabályozza a konfliktusban álló felek által igénybe vehető közvetítői eljárást, mely jelentős időbeli és anyagi megtakarítást jelenthet mindazok számára, akik élve ezzel a lehetőséggel, vitájukat peren kívül, békésen szeretnék rendezni.
MEDIÁCIÓ – MIÓTA LÉTEZIK?
A mediáció - mint konfliktuskezelési technika - gyökerei mélyre nyúlnak vissza.
Már a 19. században alkalmazták diplomáciai szempontból kényes helyzetek rendezésére, országok közötti közvetítésre, vitás kérdések tisztázására, később pedig a vállalkozói szféra bevett gyakorlatává vált a problémás helyzetek kezelésére. Tehát a semleges és pártatlan harmadik fél bevonása érdekellentétből fakadó, akár súlyos következményeket magukban hordozó helyzetekbe, korábban is ismert és alkalmazott módszernek számított.
Intézményesített formában – mint a bíróságok tehermentesítésének egy hatékony eszközét - az 1970-es évekig csak az Egyesült Államokban alkalmazták, sikerességének köszönhetően azonban fokozatosan teret hódított Európában is.
Manapság a jogállamisággal rendelkező országokban bevett gyakorlatnak számít a közvetítői eljárás alkalmazása, bár annak szabályozásában, ill. a bírói eljáráshoz való viszonyában eltérések lehetnek az egyes országok között. Hazánkban a 2002. évi LV. Törvény szabályozza a közvetítői eljárást.
MEDIÁCIÓ - KIK VEHETIK IGÉNYBE?
Az alternatív vitarendezés ezen lehetőségével bármely olyan természetes és jogi személy élhet, akinek a törvény nem korlátozta a jogvita rendezése kapcsán a rendelkezési jogát. A vita a felek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatos helyzetekre értendő.
Bár a 2002. évi LV. Törvény a polgári jogviták permegelőző rendezését kívánja elősegíteni, ma már számos egyéb területen is találkozhatunk a mediációs eljárással mint lehetőséggel.
Így a hangoskodó szomszéddal kapcsolatos vitáktól kezdve, a párkapcsolati konfliktusokon át, a válással kapcsolatos vagyoni és/vagy gyermekfelügyeleti megállapodás sikeres megkötéséig számos érdekellentéten alapuló helyzetben lehet segítségünkre a mediátor.
MEDIÁCIÓ – MILYEN ÜGYEK SORÁN ALKALMAZHATÓ?
A mediáció bár alapvetően a polgári jogviták bíróság falain kívül történő rendezését célozza meg, gyakorlatilag szinte bármilyen vitás kérdésben alkalmazható konfliktuskezelési módszer. A mediáció elsődleges célja ugyanis nem az egyezség megkötése, hanem a kommunikáció segítése, a konfliktus kezelése, valamint a felek érdekeinek egymáshoz való közelítése. A mediátor – vagy más néven közvetítő, békéltető – abban segíti a feleket, hogy azok megtalálják a számukra legideálisabb, kölcsönösen elfogadható megoldást a közöttük álló problémás kérdésre.
Ilyen módon párkapcsolati, családon belüli konfliktusok kezelésére éppúgy alkalmas lehet, mint családjogi, munkajogi, oktatásügyi, vagy egészség-, és büntetőügyi kérdések rendezésére.
MEDIÁCIÓ – MILYEN ELŐNYŐKKEL JÁR?
A mediációnak számos előnye van. Ezek egy része nagyon is jól mérhető, hiszen gyorsabb és olcsóbb megoldást jelent a vitás kérdések rendezésére, mint egy hosszan elhúzódó, kockázatos kimenetelű, költséges bírósági per.
Pszichológia szempontból azonban talán ennél is fontosabb azaz előnye, hogy a megszülető megállapodás feletti kontroll, az egyezség kidolgozásának joga a felek kezében marad.
A mediátor nem ad tanácsot, nem dönt a felek helyett, és állást sem foglal a vitás helyzetben. Az ő feladata az, hogy a mediáció során eljuttassa a feleket arra a pontra, amikor azok már hajlandók és képesek egymás helyzetének figyelembevétele mellett egy konstruktív, kreatív egyezség megfogalmazására.
Az ügytől függően a bíróságra benyújtott dokumentumok és bizonyítékok, meghallgatott érintettek és beszámolók után nem egy bíró határoz majd a vitában álló felek sorsáról, hanem ők maguk lesznek azok, akik dönthetnek a problémás kérdés kezeléséről.
Egy bírósági határozat kimondását követően mindig lesz egy nyertese és egy vesztese az adott ügynek, míg a mediáció lehetőséget teremt arra, hogy mindkét fél nyertesnek érezve magát távozzon az alig néhány órás találkozóról, kezében a saját ötleteit és vállalásait tartalmazó megállapodással. A megállapodásban leírtak betartása is sokkal könnyebb akkor, ha az egyén nem passzívan, egy külső befolyás kényszerének engedve cselekszik.
További előnye a mediációnak, hogy amennyiben mégsem sikerül a teljes titoktartás és önkéntesség mellett történő, alternatív vitarendezés, a folyamat bármikor megszakítható, és a felek megindíthatják/folytathatják a bírósági eljárást.
MEDIÁCIÓ – HOGYAN VEHETŐ IGÉNYBE?
A mediátori – közvetítői – tevékenység folytatásához az Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által vezetett névjegyzékbe való felvétel szükséges. Közvetítői eljárást bármilyen természetes személy végezhet, aki főiskolai vagy egyetemi végzettséggel, valamint az adott szakágnak megfelelő minimum öt éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, végzendő tevékenysége pedig nem ütközik a 2002. évi LV. Törvény megfelelő passzusában meghatározott egyéb okokba.
A névjegyzékbe való felvétel feltételét képezi a közvetítői tevékenységhez szükséges szakmai képzés elvégzése, az elméleti és gyakorlati ismereteket elsajátítása.
Vitarendezés kapcsán mediátort tetszőlegesen választhatnak a felek, ám a mediátor személyét kölcsönösen el kell fogadniuk. A választás történhet közvetlenül az Igazságügyi Minisztérium névjegyzékéből, vagy az Országos Mediációs Egyesület tagjai közül, ill. egyéb forrásból.
A felkérést a választott nyelven írásban szükséges megtenni, tartalmazva a felek nevét, lakhelyét, tartózkodási helyét – jogi személy esetén a felek elnevezését és székhelyét – a vita tárgyát. Szükséges továbbá nyilatkozni a feleknek arról a közös megegyezésükről, ami alapján közvetítői eljárás útján kívánják rendezni a közöttük fennálló vitás ügyet.
A mediátor a kérelem kézhezvételét követő nyolc napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a felkérést elfogadja-e vagy sem. Amennyiben igen, úgy a közvetítői eljárás lefolytatására mint mediátor ő jogosult, bár a felek egyidejűleg több közvetítőt is felkérhetnek.
Összeférhetetlenség vagy akadályoztatottság esetén a mediátor köteles visszautasítani a felkérést.
MEDIÁCIÓ – MENNYIBE KERÜL?
A közvetítői tevékenységért díj jár – hasonlóan az ügyvédi munkadíjhoz – melynek mértékében a mediátor és a felek együtt állapodnak meg. A díjat a felek az esetek többségében egyenlő mértékben osztják meg egymás között, de arra is lehetőség van, hogy az egyik fél azt teljes egészében magára vállalja.
Ahhoz, hogy a felek viszonyítani tudjanak egy esetleges peres eljárás költségeihez, kiemelt fontosságú a közvetítés díj előzetes ismertetése.
Az ügy minőségének és összetettségének függvényében több alkalommal is elképzelhető a találkozás. Alkalmanként legfeljebb három óra áll rendelkezésre a mediációs folyamatra. A vitás kérdések többsége akár már egy alkalommal, írásos megállapodás kidolgozása mellett rendezhető.
MEDIÁCIÓ – MILYEN JÖVŐ VÁR A SZAKMÁRA?
A közvetítői tevékenység hazánkban átalakulóban van.
A 2012 novemberében tartott Országos Mediációs Konferencián elhangzottak azt sejtetik, hogy 2013. január elsejével alapvető változások következnek be a közvetítői tevékenység és a bírói eljárás egymáshoz való viszonyában.
Jelen tervezet a 62 év feletti, nyugalmazott – menesztett – bírák ismételt munkába állását hivatott biztosítani. Átképzést követően így ők töltenék be a mediátor pozíciókat a bíróság falain belül, ingyenessé téve a közvetítői tevékenységet. Korábbi kollégáik közvetlenül hozzájuk irányítanák permegelőzés és/vagy a bíróság tehermentesítése céljából a konfliktusban álló feleket, akik a mediáció intézménye kapcsán talán első tapasztalatukat épp ilyen módon szereznék.
Ez pedig felvet egy igen fontos kérdést, miszerint az a személy, aki évtizedeken keresztül szakmájában dolgozva hozzászokott ahhoz, hogy ítéletet mondjon emberek és helyzetek felett, vajon hogyan lesz képes megváltoztatva az attitűdjét, 2013. január elsejét követően merőben másképp tekinteni a vitában álló felekre, s tanács, javaslat vagy döntéshozás helyett pusztán kommunikációs eszközökkel segíteni őket a saját ügyükben való konfliktuskezelésben és megegyezésben?
A mediációs szakma létjogosultsága mindenesetre megkérdőjelezhetetlen, bár a kilátásban lévő változás minden bizonnyal számos olyan területre lesz hatással, melynek hosszú távú következményeit egyelőre nehéz felmérni.
Szerző: Vépy Viktória
